szépen sorban dőltek le a látszat világ falai.
a Vezető gyerekt jászik, valahol az is, de ha felelősségről van szó ő lesz az első, aki odaáll. a nagyhangúság mögött ott az üresség, amit az egojának hízlalásával takargat. épp ezért, ha az egoját piszkálják dühös és sértett lesz, mert érzi:ha tudatosan nem szolgálják ki, akkor az illető érzi a mögöttes semmit. a "leszarom a világot" mögött ott van a "nem szarom le a világot és másokat". amíg azt hangoztatja, hogy őt semmi sem érdekli, addig minden érdekli. nemrégiben konfliktusba keveredett egy lánnyal egy szórakozóhelyen. na, nem olyan konfliktus, mondjuk úgy hogy a buta liba a semmin felkapta a vizet és szitkozódással és hangos sértegetéssel akart fölénybe kerülni. szánalmas, mondhatom. a Vezető leszarhatta volna, de nem tette, hanem bájos mosolygással és udvarlással porig alázta. szerintem. és a lány szerint is, ha engem kérdeztek. valójában nem olyan antiszociális jófejség ő, amilyen szerepet játszik. érti a világot, tud az emberekre hatni, de sebezhető, szeretetre vágyó gyerek. van benne tisztelet irántad. a kihíváskeresés mögött egy indok bújik meg:találni valakit, aki megérti, amit ő is.
a Követő jámborsága alatt rothadás van. bosszúállás és kicsinyesség. leplezi a benne lakozó dühöt, mások fájdalmában keresi a maga igazát és jólétét. mindez tapasztalat, de a történet leírása túl konkrét volna s tán bántana valakit, akit nem akarok. elégedjünk meg annyival, hogy a jóképű lovag elveszi, amit akar, majd felszólít az elkotródásra, de úgy, hogy sokáig tartson és fájjon. lovagol a sérelmein, mint egy dühödt óvodás és ha úgy érzi kell addig-addig ólálkodik körülötted, míg csak fejbe vág a homokozólapáttal.
a Csendesről úgy érzed te majd megváltoztatod. csak hogy nincs mit, nincs kit. még nincs meg ő. úgy érzed ha egyszer mi, a Rombolók rászorolunk ő majd megvéd. de nem így lesz, mert ő lojális, most és mindörökké. rajta nincs bántanivaló, csak mi látjuk milyen sok. ha ásol a személyében sokáig semmi, semmi, aztán kattan a zár és van valami. de oda te be nem lépsz. oda senki. oda össze van zárva jó és rossz, de szerinte nem rád tartozik. van, aki szerint inkább a rossz, szerintem fájdalom, de nem biztos, hogy ki akarom nyitni. vagyis én igen, de ő nem. Csendes így valójában felületesnek néz ki. Csendesnek tetszik egy Romboló, ki is mondta, de megálljt parancsoltunk. félreértette, nem úgy volt. dühös lett és tartózkodó. ő nem érti, hogy ami minden Bandatag szerint valami, arról mi miért tudjuk, hogy semmi.
a Szenvedő, mint mondtam nem jön.
engem sosem szerettek, mert az arcomra van írva a kósza gondolat, a rögeszme és a tudás. én átlátok rajtuk és ezt nem szeretik. ez félelmetes vagy inkább olyan, mint egy kellemetlen pattanás. az elejtett megjegyzéseim és a közvetlenségem riasztó. őt mindannyian szerették és akarták, de sosem kapták meg. mert ő annál büszkébb, gonoszabb és ami a legfontosabb, nem a látszat világban él. szagolgatják, de inkább elfelé mennek. mert értjük, rátapintunk és ezt ki is mutatjuk.
persze ők barátok, úgy igazán-gondolják ők. vajon hányan ténferegnek még a látszat világában?
